Pelbárt Jenő festő- és grafikusművész kiállítása
Helyszín: Dési Galéria Budapest, V. kerület Arany János utca 10.
Megnyitotta: 2012. február 1-jén 18 órakor Hanka Nóra művészettörténész
Megtekinthető volt: 2012. február 29-ig hétköznap 9 és 19 óra között, hétvégén programfüggő
Pelbárt Jenő festő- és grafikusművész A NOTA TRANSLUCIDA METAMORFÓZISA című, 26. önálló kiállítása az elmúlt évben festett képeiből válogatott anyagot mutatta be.
Képein első ízben jelentek meg – a különféle tájábrázolások, csendéletek, különös természeti formák és színek mellett – vízjeltörténeti tárgyú gondolatok és alakzatok.
KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ
Hanka Nóra megnyitó beszédet mond
Kedves Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel köszöntöm Önöket Pelbárt Jenő 26. önálló festészeti kiállításán.
A nota translucida metamorfózisa néhány korábbi munka mellett főként az elmúlt évek műveiből válogatott anyagot mutatja be, melyben különleges szerepet játszanak azok az olajfestmények, melyek a vízjelkészítés és a festés határait feszegetik. Ilyen típusú képekre nem csak a művész eddigi pályája során, de a művészettörténetben sem volt példa.
Vízjel, és képzőművészet és általában minden alkotói folyamat legnagyobb közös tulajdonsága a partikularitás, az egyediség keresése, és elérése. De vajon nem minden egyedinek az alapja, maga a természet?
Ahogyan nincs két egyforma vízjel, úgy nincs két egyforma fa sem, és bármilyen közel is állunk a másik emberhez, szemünk mégsem láthatja ugyanazt, ugyanúgy. Mást tapasztalunk, és tapasztalatinkat is különbözőképpen éljük meg. A művészi látásmód pedig mindenkor különösen más.
Ha a formák, színek sokféleségét kutatjuk, a természet felkínálja számunkra a variációk végtelen lehetőségét. Nem ismétli önmagát, mindennek megvan a maga helye, változatosságával azonban mégis harmonikus egyensúlyban tartja tárgyait, mely a művészetnek is elsődleges feladata.
A svéd származású Bengt Danielsson, a XX. század egyik legjelentősebb antropológusa egy helyütt így fogalmazott: „Úgy keresd a művészetet a természetben, hogy benne élve álmodozzál; és mindenekfölött gondolj az alkotásra, amely ennek eredménye lesz.”
Pelbárt Jenő festményein a természetközpontúság mindig jelen van, organikus és ornamentális formák tűnnek fel előttünk, legyen szó akár figurális, vagy félabsztrakt művekről. Kacskaringós formák, hullámvonalak, olykor mozaikszerűen felépült és egymásra rétegződő rendszerek együttélése.
Nagykovácsi tájai, és házai, a Kis magyar küklopsz, a Táncosnő zöld ruhában, vagy az éppen elvont fogalmakat rejtő, Érvek hálójában című kép is hordoz magában valami közöset, mely elsősorban a színek dinamikájának, és természetes egymásba olvadásának köszönhető.
Egyedi nézőpontok, szubjektív érzések jelennek meg: egy eldobott papírdarab elmúlást sugárzó Melankóliája, anticsendéletek, lebegő gyümölcsös tál, egy XXI. századi virág, üvegek játéka, és tárgyuktól olykor függetlenedett, szabadon játszó árnyékok.
A festmények eredetiségének elsődleges kézzelfogható jele, a szignatúra, azonban az itt látható képek némelyikén megjelennek más mesterjegyek, különböző vízjel-idézetek is.
A vízjel ábrázolását és funkcióját tekintve igen sokféle lehet, és mostani alkalmazása egyfajta hagyományőrző művészi gesztusként is felfogható, melyben egy kortárs mester a régiek találékonysága előtt tiszteleg. A nota translucida előtt, ahogy a középkorban a vízjelet nevezték.
A vízjel születése című alkotáson megelevenednek a drótok, melyek végül a rajzolatot alkotják, jelen esetben egy méhecske képét. Egy másik festményen az egyik leghíresebb levélpapírvízjel, egy szecessziós pillangó átalakulását láthatjuk.
Pelbárt Jenő képei segítségével visszatérhetünk a természetbe, és átlépve a műfaji határokat élvezhetjük a művek különleges egyediségét. Fogadják nagy szeretettel ezeket a nem mindennapi műveket, melyeken a vízjeleken kívül a rejtett üzeneteket is érdemes felfedezni.
A kiállítást ezennel megnyitom.
https://www.magyartv5.com/Elo_adas/?sbk=Pelbárt%20Jenő
